Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fém sablonnal díszített jegyzetfüzet

 

Új technika - fém sablonnal

 

A pausz papírlapokból készült ajándékok, képek készítése hazánkban még nem tartozik az ún. "sláger", vagyis a  népszerű és divatos családi ajándékkészítések közé. Ennek talán az az oka, hogy még csak kevesen ismerik, valamint, hogy korábban itthon alig lehetett hozzá megvásárolni a szükséges eszközöket, alapfelszereléseket. A dallamos, érdekesen hangzó pergamano elnevezés a pergamen és a manuális szavak szóösszetételéből származik, amelyet a termékeket gyártó és forgalmazó holland alapító cég alkotott meg, és lett a márkanevük.

Elődje a pergamen volt, története egészen az ókorig nyúlik vissza. Kezdetben fontos tudástár alapanyagaként szerepelt a levéltárakban, könyvtárakban (kódexeket írtak rá), majd vallási témájú szentképeket és emléktárgyakat is alkottak belőle. Hosszú útja során bejárta még a dél-amerikai földrészt is, hogy onnan majd a 20. században visszatérhessen Európába, és hozhassa magával a csodálatos legyezős képeket, mintákat. Ekkor már nem az állati eredetű lap képében jelent meg, hanem a gyárakban gyártott, pausznak nevezett formájában. Többféle vastagságban és színben létezik ez az szinte átlátszó lap, amely nyomás hatására megnyúlik, ezáltal kidomborodik és ott ki is fehéredik.

Ezt a képességét kihasználva készíthetünk belőle domborított légies csipkézett képeket, tárgyakat. Ez utóbbi műveletet szurkálással és egy speciális kisolló segítségével való kicsipkedéssel érhetjük el. Leginkább ünnepélyes alkalmakra ajánlom, - elegáns különleges megjelenése miatt.

Újabban, már fém sablonok is segítik a munkánkat.
Következzék is egy egyszerű, fém sablon segítségével készült - füzetborító díszítése, néhány lépésben.  


 

7,5x12,5 cm-es méretű a füzetem. Bármilyen méretet választhatunk.

 

Ezek az eszközök kellenek hozzá:


egy dekorgumi a domborításhoz, (vagy egy domborító pad)
egy szurkáló pad (vagy vastagabb szivacs a szurkáláshoz, - lehet esetleg több dekorgumi is egymáson)
150 g-os fehér pausz
bármilyen egyszínű, sötét árnyalatú színes papírlap
1-es és 1,5-es méretű domborító toll (a száruk végére nyomták a méretük számát, melyek egyben a golyó átmérőjét is jelentik, mm-ben
kell egy 1-tűs szurkáló toll is (kétféle méretben kapható, jelen esetben nekünk most mindegy melyiket használjuk)
csipeszolló
ragasztó
fogpiszkáló
arany és fehér színű zselés tollak
viasz   


Első lépésként egy már jól ismert iskolai füzetbekötési módszerrel beburkoltam a füzetet, a színes papírlapommal. Ajánlom, hogy sötét színeket válasszanak, - lehet: sötétzöld, sötétkék vagy bordó. Ezeken mutat a legjobban a fehér pergamencsipke. Jó még a lila, a fekete és a barna is, de most a karácsonyi hangulathoz az előbbiek illenek.

A kiválasztott mintára fektetjük a megfelelő méretre levágott pauszdarabot, és egy kis darabka visszaszedhető ragasztóval két helyen leragasztjuk, hogy majd munka közben ne mozdulhasson el. A felragasztott pauszos sablonunkat egy domborító padra, vagy egy dekorgumi lapra fektetjük, úgy, hogy a pausz legyen felül. A sablon mintája átlátszik a pauszon, fekete csíkként.
Ebben a csíkban, mint egy kis vályúban az 1-es számú domborító tollunkkal belerajzoljuk, belenyomjuk a csíkokba (mélyedésekbe) a mintát. Ahol nagyobb a minta, - jelen esetben a csengőn lévő pöttyök - ott, az 1,5-es méretű domborító tollunkkal körkörös mozdulatokkal domborítjuk át a pöttyöket.

A nyomás erősségét ki kell tapasztalni, - ha, túl gyengén dolgozunk, nem lesz domború, és nem fehéredik ki. Ha, túl erősen nyomjuk át a papírt a mélyedésben, akár ki is szakadhat. Ezt majd a gyakorlat megmutatja, hogy kinek milyen erős a keze. Munka közben gyakran megakad a golyós tollunk, ilyenkor nem szabad erősebben nyomni, mert kiszakad a papír. Ez azért van, mert feldörzsöljük a pausz felszínét, ettől poros lesz, ami összetorlódik, - és ebben akad meg a tollunk. Ilyenkor segít a viasz, amin éppen csak átsimítjuk a tollunk kis fejét, és máris élvezhetjük, hogy mennyivel jobban siklik a papíron.

Ezután megfordítjuk a fémlapot, - a pausszal együtt, és lefektetjük egy vastagabb szivacsos lapra, filcre (szurkáló padra, alátétre). Most a pausz van alul. A kidomborított minta szinte kiemelkedik a mélyedésekből, és sokkal fehérebb, mint máshol. Ekkor következik a: szurkálás. Elővesszük az 1-tűs szurkáló tollunkat, és a minta szélén látható kis fekete pöttyökön/lyukakon keresztül, körbeszurkáljuk a mintát.

Következik a kép kiemelése, kicsipkedése az alaplapból. Levesszük a pauszt a fémről, és a színén dolgozva, a csipeszolló ívelt hegyeit, lefelé hajlított állapotban tartva, beleillesztjük két egymás melletti lyukba, - majd magunk felé húzva egy hirtelen mozdulattal összecsippentjük. Ha, ügyesen csináltuk, olyan lesz, mint a bélyeg széle. Mire körbe érünk, a kép már kiemelhető, - következhet a felragasztás.

De, még mielőtt felragasztjuk a képet, ... nézzük meg, hogy elég fehér-e? Ha, nem: egy fehér zselés tollal áthúzhatjuk. Díszíthetjük is, - jelen esetben a csengő pöttyeit festettem be arany színű zselés tollal.

Egy kis papírlapocskára csöppentünk a folyékony ragasztónkból egy babszemnyit, és fogpiszkáló segítségével a cakkok aljára teszünk belőle egy keveset. Leginkább a hegyeikre. 1 cm-nél nagyobb hosszra nem érdemes, mert hamar szárad. Ezután a ragasztós részt a kiszemelt helyére illesztjük, felülről az egyik ujjunkkal gyengén lenyomva tartjuk, hogy megragadjon. Ehhez én magamban számolni szoktam, - az anyag (felszívóképessége és a beragasztózott terület a méretétől függően, kb. 10, 15-ig való számolás elég egy lépéshez. ... Tehát apró, 1 cm-es lépésekben haladunk előre, amíg körbe nem értünk. Előfordulhat, hogy a túl kicsi és kacskaringós képecskénél nem tudjuk a cakkról-cakkra való ragasztást művelni, - ilyenkor elég csak néhány fontosabbnak gondolt helyen megragasztani.

Lehet kapni speciális hozzá illő ragasztót is, ennek az a tulajdonsága, hogy átlátszóra szárad. Ettől eltekintve, ha valaki túl sokat tesz belőle a cakkra, ott mélyen beivódik az alaplapba, és az besötétül, - vagyis látszik. De, ugyanez az eredménye annak is, ha túl erősen nyomjuk a ragasztós pauszt az alaplapra. Vagyis, a pauszt nem szabad erősen rányomni, inkább csak ott tartani kell, amíg meg nem szilárdul a ragasztás. Én kb. 10, 15-ig számolok magamban, ...

Ha, már nagyon látszik a ragasztás, és sok helyen is van, -  nincs mit tenni, jöhet egy takaró matrica, vagy egy 3D-s megoldás, lefedés céljából. Felszedni nem érdemes, mert magával tép az alappapírból egy kis darabkát is, amit nagyon nehéz úgy leszedni a cakkról, hogy az ne sérüljön. Inkább a matrica.

 

Kellemes ünnepi készülődést, és sikeres pergázást kívánok:
Csabainé Cser Katalin, azaz:
 
Perga Kata

 

Ui.: a munka menetét részletesebben is meg lehet tekinteni a Sablonos alkotás című fejezetben , -- egy kis locsolókanna elkészítése kapcsán.

 

Fényképek